Kopacz Bea Zsuzsanna

KMTA – AHOL A TUDÁS ÉRTÉK
Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány

Kopacz Bea Zsuzsannának hívnak, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, ezen belül Film, Fotó és Média Karon tanulok, rendezőnek és operatőrnek készülök.

Csíkszeredában születtem, itt pedig a Nagy István Művészeti Középiskolában tanultam tizenkét évig. Az évek során a művészet nagyon közel került hozzám, így nem is volt kérdés, hogy művészi pályán fogok továbbtanulni. Líceumban az építészet volt a fő szakom, sokáig biztos voltam benne, hogy ezen az ágon folytatom tanulmányaimat. Később viszont rájöttem, hogy képekben gondolkozom, nem pedig épületekben, így kreativitásomat leginkább fényképen vagy videóban tudom visszaadni.

Régóta foglalkozom fényképezéssel: az az ember voltam, akinek kezében mindig fényképezőgép vagy telefon volt és mindent megörökített. Divatfényképész szerettem volna lenni, de lemondtam róla, hiszen rájöttem, hogy a videó a jövő. Viszont a fényképészetet sem hagytam magam mögött, gyakran fotózok szoció, portré és esemény téren. Másrészt nagyon érdekel a rendezői szakma is. Vonz ugyanakkor a forgatókönyvírás: szeretek történeteket létrehozni, a gondolatokat, elképzeléseket szabadjára engedni, majd ezeket megfilmesíteni.

Ezek mellett életem szerves része a sport, az utazás, valamint a természetjárás. Az egyik legnagyobb célom, hogy bejárjam a világot: remélem, hogy a videózással ezt is el tudom érni. Gyerekkoromban csodáltam a dokumentumfilmeket, mindig arról álmodoztam, hogy majd egy nap el fogok jutni azokra a helyekre. Leginkább Keletre és Afrikába szeretnék eljutni, dzsungeleket feltérképezni, nagy hegyeket meghódítani és ezeket dokumentálni. Az az ember vagyok, aki így vagy úgy, ha nem is egyből, de eléri céljait. Nem szeretem félbehagyni azt, amit elkezdtem, inkább hagyok időt neki.

Tanulmányaimat később a Színház és Filmművészeti egyetemen szeretném folytatni, Dokumentumfilm-rendező szakon.

Úgy gondolom, hogy az ember holtig tanul és nap mint nap változik az érdeklődése, így nem kötném le magamat egy dologban. Minden célom után jön a következő és ez így megy a végsőkig, soha nincs megállás.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az a munkám, amit a legnagyobb odaadással, szeretettel és boldogsággal viszek véghez. Voltaképpen nem is nevezném munkának, inkább hivatásnak.

INFORMÁCIÓ

Kopacz Bea Zsuzsannatámogatott tehetség