Bodnár Babett

Bodnár Babett 23 éves egyetemista vagyok. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem molekuláris bionika szakára járok.
Középiskolámat a veszprémi Lovassy László Gimnázium matematika tagozatán végeztem el. Mindig a természettudományos tárgyak érdekeltek inkább. A matematika szeretetét általános iskolából hoztam. Akkor is sok versenyen vettem részt, mert a kihívásokat is szeretem. A középiskolában a matematika mellett a kémia és a biológia is a kedvenc tárgyaim lettek. Mivel fakultációt csak kettőt választhattam, így a matek mellett a kémiát vettem fel. Szerencsére a biológiát tanító tanárnő megengedte, hogy az engem érdeklő fakultációs óráin is részt vehessek. Ezek elsősorban a sejtbiológiával voltak kapcsolatosak. Olyan egyetemen szerettem volna továbbtanulni, ahol ezek hangsúlyosak anélkül, hogy kizárnám a matematikát, hiszen ez az én igazi világom, egészen kicsi korom óta. Az orvosi pálya nem vonzott, de akkoriban úgy gondoltam, hogy a kutatás annál inkább. Ezért esett a választásom a PPKE ITK molekuláris bionika szakára, mert az általam kedvelt területeken minél több tudást szerettem volna szerezni. Az egyetemen jöttem rá, hogy a programozás is érdekel. Az orvosi pályán a matematika és a programozás nem hangsúlyos, de a mesterséges intelligenciát bevonva már különösen izgalmas kutatások jöhetnek létre. A mesterséges intelligencia orvosi diagnosztikában és a rákkutatásban való alkalmazásaival úgy érzem, megtaláltam azt az irányt, ami igazán nekem való. Az egyetemen olyan kutatócsoport munkájába nyerhettem betekintést, amely mélytanuló algoritmusok alkalmazását vizsgálta mellrákos betegek túlélési esélyeinek jóslására. Ezt nagyon izgalmasnak találtam.
A sport fontos része életemnek, akadályfutóként hazai és külföldi versenyeken is indulok. A kitartó munka, az elszántság nem áll távol tőlem. A stresszt és a terhelést jól kezelem. A sport megtanított a fegyelemre, a kitartó munkára, a csapat és az ellenfelek tiszteletére. A tanulás mellett a sport az, ami segít levezetni a stresszt, energiával tölt fel.
Mindig is érdekeltek a lehetőségek, hogy többet tanulhassak és hasonló érdeklődési körű emberekkel ismerkedjek meg. Ezért jelentkeztem 2015-ben a Magyar Templeton Programba, ahol beválogattak a 314 fiatal tehetsége közé (Templeton Fellow). A program rengeteg kapcsolatot eredményezett más tehetségekkel, de akkor még nem alakult ki a fő érdeklődési köröm, így közös kutatási téma nem jött létre. Az évek során azonban előadói-, személyiségfejlesztő és tanulásmódszertani
tréningeken vehettem részt a Templeton Program által. Ezek nagyon hasznosak voltak számomra.
Jelenleg az egyetemen tagja vagyok a tehetségprogramnak, melynek követelménye a magas tanulmányi- vagy kreditátlag, illetve kutatócsoportokban való részvétel. Így alapszakos hallgatóként is lehetőségem volt mesterszakos tárgyak, mint például a molecular biology vagy a Java programming for bionics elvégzésére. Ezeken felül külön gyakorlati csoportokra járhatunk, így többet tanulhatunk néhány tárgyból (egyéni neuronal networks project, magasabb szintű bioinformatics feladatok).
Azonban eddig nem sikerült olyan mentort találnom, akivel közös munkát végezhetnénk a fent említett, engem érdeklő témában.
Azt várom ettől a lehetőségtől, hogy hasonlóan motivált embereket ismerjek meg, illetve keresem az együttműködés és a tudásom további bővítésének lehetőségét. Szeretném, ha egy olyan mentort ismerhetnék meg, aki segít eligazodni az engem érdeklő szakirodalmak között és pontosítani azt a területet, amin tovább tudok haladni. Egyfajta iránymutatást szeretnék, mert ez hatalmas terület, amit még nem látok át teljesen.