Határtalan Kárpátalja 2019. október 14-19.

Októberi kirándulásunkon a Veresegyházi Katolikus Gimnázium, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, a Karinthy Frigyes Gimnázium és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulói vettek részt.

 

Október 14., Hétfő

Az négy iskola képviselőivel 5:30-kor találkoztunk a Hősök terén, majd miután elbúcsúztunk a szülőktől és átvettük a finom úti csomagot, elindultunk Beregsurány felé, az magyar-ukrán határátkelőhöz. A határátlépés most is gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, így hamar találkozhattunk idegenvezetőnkkel, Mátyus Dáviddal. A nap folyamán Beregszász városának történelmét ismerhettük meg előadásában megtekintettük a római katolikus templom épületét, a régi Kaszinót, mely vitatható körülmények között égett le, és sok érdekességet hallhattunk a város történelméhez kapcsolódóan.

 

 

Késő délután bevettük a munkácsi várat is, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra. Megismerhettük a vár stratégiai jelentőségét, valamint történelmi jelentőségét is. Megtekintettük a kiállításokat, megismertük a várban elhelyezett szobrokat, valamint megnéztük a magas turult is. Estére megéheztek és elfáradtak diákjaink, így a Jánosiban található kényelmes és elegáns szállásunkat, illetve az ott feltálalt ízletes helyi fogásokat örömmel fogadták. Vacsora után kötetlenebb formában ismerkedhettek meg egymással a négy iskola diákjai, akik részt vettek a kiránduláson.

 

 

Október 15., Kedd

Első teljes napunkon a finom és bőséges reggelit követően a beregszentmiklósi várkastélyba látogattunk el, ahol Bartos József várúr előadásában ismerhettük meg a kastély történetét, rejtett folyosóit. Bepillantást nyerhettünk a régi korok emlékébe, és megtudhattuk, hogy Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelme is a kastély falai között született, valamint nászéjszakájukat is itt töltötték.

      

 

Látogatásunk következő célpontja a szolyvai emlékpark volt, ahol az 1944 őszén lágerbe gyűjtött 18 és 50 év közötti magyarok férfiakról emlékeztünk meg. Ezután tovább indultunk a hegyekbe, a Vereckei-hágó és a Millecentenáriumi emlékmű megtekintésének céljából. A hegyre felfelé menet rendkívül rossz volt az út, így a biztonság betartása érdekében nagyon lassan haladtunk, de cserébe így lehetőségünk volt gyönyörködni a hegyvidéki tájban és az apró falvakban. Nagyon szép, napos időben sikerült eljutnunk a Millecentenáriumi emlékműhöz, ahol énekszóval kísért megemlékezést tartottunk honfoglaló őseinkről, Magyarország múltjáról.

 

 

Ezt követően a Latorcán több alkalommal is átkelve, valamint medrét is közelebbről felfedezve jutottunk el Felsőgereben nevű településre, ahol az Árpád-vonal egyik legnagyobb bunkerét kerestük fel. 50 méter mélységig ereszkedtünk le, és közel 800 métert sétáltunk a betonbunkerben, melyet a II. világháború erődrendszerének volt a része. A feltárások alapján az itt található bunkernek 6 bejárata, 5 lőállása, tábori kórháza és raktára is volt. A csoport kalandvágyóan zseblámpák fénye mellett választotta az út felfedezését, bejárását.

 

 

Október 16., Szerda

Szerdai napunkat a Csetfalván az általános iskolában kezdtük, ahol a tanulók szüreti bálra készülő műsoruk egy részletét mutatták be nekünk, valamint megismerkedhettünk az iskola múltjával és jelenével is. A kirándulás résztvevői egy rövidebb szabad foglalkozás keretében ismerték az általános iskola tanulóit.

 

Az iskolából az utunk a templomba vezetett. Először a Makovec stílusú görög-római katolikus templomot mutatta be nekünk a gyülekezet egyik tagja, majd megtekintettük a híres református templomot is, melynek mennyezetét gyönyörű fakazetták fedik, valamint Kárpátalja egyik legmagasabb harangtornyával rendelkezik.

 

  

 

Ezt követően utunk a huszti vár romjaihoz vezetett. Az út meredek és az előző éjszakai zápor után kissé csúszós volt, de mindenért kárpótolt megpróbáltatásainkért a látvány, mely a várból elénk terült. A dombtetőről elénk tárult Huszt városa a környező hegyekkel és dombokkal együtt. Miután kigyönyörködtünk magunkat a látványban, tovább indultunk a román-ukrán határ közelében lévő Técsőre.

 

Técsőn amellett, hogy sétáltunk a városban és megnéztük a Kossuth szobrot, bementünk a református templomba is. A templom fakazettái különböző hagyományokról tanúskodnak, valamint itt borítják a legnagyobb számban az épület plafonját egész Kárpátalja területén. Miután visszaértünk a szállásra és megvacsoráztunk, esti programként az Alapítványt és programjait ismertettük a diákoknak és tanároknak.

 

 

Október 17., Csütörtök

Negyedik napunkat a Nagyberegi Középiskolában kezdtük, ahol Furman Éva tanárnő mutatta be nekünk először az iskolát, majd az iskolában is tanított szövés hagyományát és jelentőségét a környéken. Az iskola a mai napig tanítja a 11-12. osztályos diákoknak szövést, akiknek gyönyörű munkáik ki is vannak állítva. Miután nekünk is lehetőségünk volt kipróbálni a szövést, az alsóbb évesek szüreti mulatságra készülő előadását tekinthettük meg. Egy kedves történet, népdalok és néptánc adta a műsor alapját, melyet kitörő lelkesedéssel fogadtak a budapesti és veresegyházi diákok.

 

A műsorszám megtekintése után a Nagyberegi Református Líceumba mentünk. Itt egy nagyon izgalmas akrobatikus kerékpár bemutatóban volt részünk.  Azt is megtudtuk, hogy az itt tanuló magyar fiatalok képviselik Ukrajnát a nemzetközi versenyeken, Európa Bajnokságon, már több szép helyezést elérve.

 

Ezt követően utunk a nagymuzsalyi romtemplomhoz, majd onnan a beregszászi Bethlen-kúriába, ahol ma helytörténeti múzeum található Sepa János gondozásában. A múzeumlátogatás alkalmával megismerhettük részletesebben is a beregszászi járás történelmét, eseményeit, valamint híres szülöttjeit is, köztük Fedák Sári színművésznőt.

Október 18., Péntek

Az utolsó programmal teli napunk nagy részét a megyeszékhelyen, Ungváron töltöttük. Először az ungvári várba és a skanzenbe mentünk be, hogy többet megtudjunk a város és lakóinak történelméről, majd a gazdagon díszített görög-katolikus székesegyházat tekintettük meg. Ezután városnézéssel folytattuk, majd kisebb szabadidőt adtunk a diákoknak, amely során ők maguk is felfedezhették a belvárost, ami az Ung folyó partján terül el, a két partot bájos híddal összekötve.

   

Ungvárról az irányt Szerednye felé vettük, ahol megnéztük az egykor Dobó vár romjait, ahol Eger legfényesebb csillaga is élt valaha. ami a Kárpát-medence legrégebbi kővárának mondanak. Szerednyéről hazafelé tartva még betértünk Munkács belvárosába is, majd este a diákokkal közösen búcsúztattuk az utat.

 

Október 19., Szombat

A szombati napon reggeli és egy rövid megálló után egyből indultunk haza. Bár a határátlépés 3 órát vett igénybe, hiszen forgalmas napon indultunk útnak, így is jó tempóban haladtunk az autópályán és délutánra vissza is érkeztünk a Népligethez. Rengeteg érdekes  és szomorú sorsot, történetet hallhattunk idegenvezetőnktől, melyek segítettek minket abban, hogy megismerjük a történelmi Magyarország, valamint a kárpátaljai magyarok jelenlegi helyzetét.

 

Támogatóink: