Határtalan Erdély beszámoló

Májusi Határtalan Erdély- a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium beszámolója

A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány  (KMTA) jóvoltából 2019. május 21-én 9 (valamilyen tanulmányi versenyen tehetségét bizonyító) diákunk utazhatott erdélyi kirándulásra.

Kedden reggel hatkor a Nyugati pályaudvar melletti parkolóból indult az autóbusz. Ebből sejthető, hogy korán keltünk: mi kettőkor startoltunk Csurgóról! A Szabó Zoltán és Árvai János vezette kisbuszokkal három óra alatt a fővárosba értünk – útitársaink (mind budapestiek) ekkor keltek fel. Egy evangélikus, egy baptista és egy alapítványi gimnázium diákjaival kirándultunk együtt.

Egy rövid megállóval 10 órára értünk a határhoz, alig fél óra alatt átjutottunk, és este hatkor már Szovátára érkeztünk. Itt a Teleki Hotel volt a szállásunk, ide tértünk vissza minden nap. Finom vacsora után ismerkedési est következett, ahol a négy gimnázium diákjainak „átcsoportosítása” és rövid megbeszélés után egymás iskoláját kellett bemutatni – reklámszöveg és dal formájában.

A következő három napról így számoltak be a diákok:

  1. nap

A napot nagyon finom reggelivel kezdtük. Reggeli után megkaptuk az ebédre valót és indultunk a busszal és a nagyon kedves idegenvezetővel. Első helyszínünk Segesvár volt. Felmentünk a várhoz, körbejártuk, közben gyönyörű táj mutatkozott meg. Persze nagyon sok kép készült itt. Később felmentünk a Diáklépcsőn, ami 172 lépcsőből áll. Megnéztük az ajándékboltokat és elindultunk a következő úticélhoz, Héjjasfalvára. Itt megnéztük a Petőfi szobrot és egy szalagot is felkötöttünk rá. Először nem is értettük miért. Kísérő tanárunk, Ibolya tanárnő elmondása szerint ez egy régi hagyomány, hogy az Erdélybe érkező magyarok tiszteletüket kimutatva nemzeti színű szalagot kötnek az emlékművekre. Harmadik úticélunk Székelykeresztúr volt, ahol megnéztük azt a bizonyos körtefát, ahol Petőfi elszavalta az Egy gondolat bánt engemet c. versét. Természetesen nem az eredeti fát láttuk, hanem annak egyik leszármazottját. Egy emléktábla is állt itt, Kányádi Sándor 4 soros idézete volt belevésve. Következő állomásunk Farkaslaka, ahol Tamási Áron szülőházát nézhettük meg. Az ottani idegenvezető a Tamási család tagja volt. Később elmentünk az író sírjához. Utána Korondra mentünk, de ott inkább csak vásároltunk. Utolsó úticélunk Székelyudvarhely volt, ami egy gyönyörű város. Ott híres magyar történelmi személyek szobrait láttuk. Hazatértünk után a Csokonais csoport sétálni indult: felfedezni kívántuk a Medve-tó körüli természetet. A túrát mindenki nagyon élvezte (bár csupa sár lett a cipőnk). Sötétedéskor értünk a szállásra.

 

(Füstös J.-Druzsin D.-Zsíros I.)

  1. nap

A telefonokon állított ébresztők fülsiketító zajára ébredtünk. Amint tudatosult bennünk, hogy igen, mi tényleg Erdélyben vagyunk, egyből kiment az álom a szemünkből, és már kezdtük is a jól megszokott reggeli rutint. Reggeli után buszra szálltunk és indultunk Parajdra, a sóbányába. Itt az emberek kb 4 órát töltenek, hogy tüdejüket és légzőszerveiket átjárja a jótékony, sós levegő. Kialakítása egy vidámparkra emlékeztet a játékok miatt, de van kisebb mozgást igénylő sportokra is lehetőség. Sőt még egy kápolna is helyet kapott a mélyben. Miután kigyönyörkodtük magunkat, folytattuk utunkat Gyergyószentmiklósig. A városban egy rövidebb túra után meglátogattunk egy helyi iskolát, a Salamon Ernő Gimnáziumot. A gimnázium egyik termébe lépve varázslatos időutazás vette kezdetét. Az iskolamúzeum a régi időknek megfelelően volt berendezve. A hely kisugárzása magával ragadta az összes jelenlevő figyelmét. A múzeum látogatása után a Békás-szoroshoz vezetett utunk. Hatalmas sziklák, csordogáló patak, friss levegő, csodálatos környezet várt minket. Gyönyörű hely, ahol gyönyörű képek készültek és még annál is szebb emlékek. A következő állomásunk a Gyilkos-tó volt. Sajnos az időjárás miatt Eszter kékes szürke szemét nem láthattuk a tó vizében (a keletkezésről szóló monda Farkas Eszterről szól), de így is csodálatos kép tárult elénk. A tónál sétálhattunk, gyönyörködhettünk a tájban és finom kürtőskalácsot ehettünk, és jól megázhattunk. A napot fáradtan, kimerülten, viszont rengeteg élménnyel gazdagodva és hatalmas örömmel zártuk le. A szobákban természetesen ezután is folytatódott a beszélgetés és a végeláthatatlan kacagás.

(Varga P.-Kránicz K.-Zámbó K.)

 

  1. nap

Aznap reggel elaludtunk, de sikerült felkelnünk, és el is értük a buszt. Reggel rossz idő volt, de azért elindultunk fel el a Nyerges-tetőre. Sajnos csak 5 percet tudtunk tartózkodni a helyszínen. Szívesen visszamennénk, hogy elolvashassuk a kopjafákon lévő szövegeket. Ezután elindultunk Csíkszeredára. Itt is nagyon jól éreztük magunkat, pont mint a többi helyen. Ezután elindultunk az Ezeréves határhoz. Ott meghallgattunk egy előadást az ezeréves határon lévő kis bakterház felújításáról. Onnan felmentünk a Rákóczi-várba ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a szemünk elé. Mindenki nagyon élvezte. A véleményünk az, hogy szívesen visszamennénk oda legalább még egyszer.

(Peti S.-Hrankai A.-Melles M.)

Az időjárás ugyanolyan változatos volt, mint itthon: zuhogó eső (mint a Nyergestetőn) és fényes napsütés (mint Gyimesbükön) váltotta egymást. De sokszor szerencsénk volt, mert az eső épp akkor eredt el, amikor beértünk egy fedett helyre, pl. a csíkszeredai Mikó-várba. Maga a patinás épület is érdemes a látogatásra, a benne található, tavaly felújított Csíki Székely Múzeumot pedig feltétlenül látni kell minden utazónak! A legmodernebb interaktív eszközökkel felszerelt kiállítás elvezet bennünket egészen a modern korig, ahol az öles Ceaucescu-kép körül kialakított enteriőr azt is bemutatja az új nemzedéknek, milyen volt víz nélkül, áram nélkül, elegendő élelmiszer nélkül, félelemben élni…. „Emberségből példát” a vasúti őrházat felújító mozgalom szervezője, Deáky András adott nekünk. A szépséges, de hideg éghajlatú Gyimesekben (Most virágzik az almafa!) megtapasztalhattuk, az izzó magyarság mire képes. Bár nem szerepelt a programban, egy fohásznyi időre megálltunk a pápalátogatásra készülő csíksomlyói kegytemplomnál is.

Kényelmes buszban, remek sofőrrel utazhattunk, az alapítvány munkatársa rugalmasan gondoskodott minden igényünkről. Diákjaink fegyelmezetten, pontosan betartották az időpontokat, egy csapatot alkottak a többi középiskolással, jó volt velük utazni.