Határtalan Erdély – Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium
“Határtalan Erdély” kirándulás Európa Ifjúsági és Kulturális fővárosában
Ezen év október elején iskolám és még számos más iskola kirándulást szervezett Erdélybe, a romániai magyarok székhelyére, hogy az ottani kultúrát és vallásgyakorlást megismerhessük.
Kirándulásunkat 7- én szerdán kezdtük, a Hősök terétől indulva több mint 12 órányi buszozással és a táj csodálásával eltöltve az időt megérkeztünk Szovátára, ahol háromfogásos vacsorával, és kényelmes szállással vártak minket.
Másnap bőséges reggeli után felvettük úti élelmeinket, és útnak indultunk sűrű programunk teljesítésére. Az első megállónk Farkaslaka volt, ahol megtekintettük Tamási Áron sírját, és tájékozódtunk nem csak róla, hanem a csodálatos faragott székely oszlopok díszítési technikáiról is. Következőnek Szejkefürdőn időztünk, és felmásztunk a székelykapu múzeum kiállítási tárgyai közt a legnagyobb székely Orbán Balázs sírjához, ahol tiszteletet tettünk. Ezután indultunk is tovább Székelyudvarhelyre, ahol rövid városnézés után megismertük a Millenniumi Székely Emlékművet, és bővítettük tudásunkat ebben a témában is. Mindezek után Gyergyószentmiklóson elfogyasztottuk ebédünket, és indultunk is a Békás szoroshoz. Ott végre kinyújtóztathattuk elgémberedett tagjainkat, és némi séta után gyönyörködvén a tájban a Békás patak mellett pihentünk meg. Visszafelé menet a Gyilkos tó mellett meghallgattuk annak legendáját, és némi gyönyörködés után visszatértünk szállásunkra a Teleki panzióba. Az ínycsiklandozó vacsora után szívmelengető kiselőadást hallgathattunk meg az erdélyi magyarok életéről, mindennapjairól, szokásairól, és művészeti tevékenységéről. Ezek után mindenki elvonult a hálókörletébe, hogy másnap reggel újult erővel kezdhesse a napot.
Harmadnap Kolozsvárra érkeztünk, ahol a lepakolás után a Szent Mihály Templomban Jakubinyi György érsekkel találkoztunk, és meghallgattunk tőle egy előadást az erdélyi katolikus egyházi életről. Délután Bálint- Benczédi Ferenc püspökkel beszélgettünk az erdélyi unitáriusokról, estefelé pedig a helyi evangélikus templomban nézhettünk meg egy beszámolót Adorjáni Dezső-Zoltán püspök úrtól a kolozsvári evangélikusok mindennapjairól. Este a vacsoránkat egy helyi étteremben költöttük el, és a rövid vacsoraledolgozós séta után nyugovóra tértünk a helyi egyházi kollégiumban.
Negyedik nap a svédasztalos reggeli magunkhoz vételét követően ellátogattunk a helyi zsinagógába, ahol a helyi rabbi tartott előadást az erdélyi zsidók múltjáról és jelenéről. A beszéd után két helyi diák körbevezetett minket a városban, és kiegészítő magyarázattal megmutatta a főbb érdekességeket. A városnézés végeztével megebédeltünk, és megnéztük a méltán híres és gyönyörű Házsongárdi temetőt, ahol elkápráztattak minket a régi, súlyos sírkövek, és a sok erdélyi magyar híresség, például a Jósika család (akiknek még a kriptájába is bepillantást nyertünk, és rémisztő találkozásunk volt egy koponyával a kripta lejáratának lépcsője alatt), és még sokan mások. Este Irodalmi műsoron vettünk részt, és utána élvezetes alternatív előadást láthattunk a Bánk Bán című műből. Ez után a fárasztó nap után mindenki próbálta kipihenni magát a másnapi hazaút előtt.
Utolsó nap bepakoltunk a buszba, és elvándoroltunk Tordára, ahol leereszkedtünk a tordai sóbánya rejtelmes világába, és pár átcsónakázott, átnézelődött, tériszonnyal teljes óra múlva már robogtunk is Budapest felé, ahová az esti órákban meg is érkeztünk.
Ez a kirándulás szerintem több okból is nagyon hasznos volt. Egyrészt az egyházi iskolák esélyt kaptak az egymással való ismerkedésre és kapcsolatlétesítésre, másrészt az erdélyi kultúra rejtelmeinek felkutatására, és harmadrészt tudásunk bővítésére. Összefoglalva ez az utazás élvezetes, habár kicsit gyors, de mindenképpen nagy élménnyel gazdagított mindenkit.
