“Erdély Határtalanul” – Baár-Madas Református Gimnázium

Soós Panna, 10.b osztály

Lehetőségünk nyílt ez év októberében egy ötnapos kirándulásra, Erdélyben. Megörültünk a dolognak, hisz sokkal kisebb összegért, támogatással kijuthattunk egy gyönyörű szép vidékre. Amikor pedig megláttuk a programajánlót, akkor kerekedett csak el igazán a szemünk, mivel kiderült számunkra, hogy négy különböző felekezetű iskola diákjaival mehetünk. Nem adódik meg ez túl gyakran, hát kapva kaptunk az alkalmon, izgalommal jelentkeztünk, hogy ismerkedni tudjunk más hitvilággal is a sajátunkon kívül (református), és hogy jó élményekkel gazdagodhassunk.

Első nap, a buszra várva még csak külön csoportokban állva találgattuk, hogy vajon ki melyik iskolából jöhetett. A járművön nem oldódott a hangulat, mindenki a saját társaságával beszélgetett, vagy aludt, hisz kimerítő út állt előttünk is, és mögöttünk is. Másnap szerpentineken és festői tájakon utaztunk keresztül, műemlékeket látogattunk meg. Volt idegenvezetőnk, aki által érdekes dolgokat tudhattunk meg például a Békás szoros szikláiról, vagy a Gyilkos tónak a legendájáról. Pénteken átutaztunk Kolozsvárra, ahol megismerkedhettünk a katolikus, az unitárius, az evangélikus és a református felekezetek képviselőivel, vagy épp az erdélyi hívők történelmével, történeteivel. Ezzel sikerült egy picit belelátnunk a velünk utazó diáktársaink hitvallásába, ezért sokkal oldottabban tudtunk velük beszélgetni, ha másról nem, akkor a hitükről.     Következő napon az izraelita felekezet istentiszteletén vehettünk részt, ahol kivétel nélkül az összes fiúnak viselnie kellett kipát. Érdekes volt betekintést nyerni az ilyen szokásokba, számunkra izgalmas volt. Délutánra kaptunk egy kis szabadidőt, és bejárhattuk a várost. Ezután megtekintettük a Házsongárdi temetőt, ahol híres magyar személyek sírjai mellett állhattunk meg. Következő programunk egy irodalmi est volt, mellyel az ”erdélyi-magyar irodalom” létezését kérdőjeleztük meg, és egy gyönyörű színjátékban, a Bánk bánban volt részünk. Ezen az estén, lévén hogy ez volt az utolsó, teljesen feloldódva rohangáltunk szobáról szobára, barátságokat kötöttünk, és ”facebook nevet” cseréltünk. Mindenki tudta, hogy nem lesz már alkalma az ismerkedésre, mert a másnapi program után (ami kellemesen telt el Tordán) közvetlenül utazunk haza.

Az egész társaság számára izgalmas volt, hogy a különböző felekezetekhez való tartozásunk hoz minket össze, és hogy ez a legnagyobb közös nevezőnk. Sokan sajnáltuk, hogy ilyen hamar véget ér az utunk, mert még egy-két nap, és összekovácsolódik a csapat. Jó érzés volt megmutatni a többieknek, hogy a mi felekezetünk is létezik, és meglátni azt, hogy az övék is, és ezzel mélyíteni el a kapcsolatunkat, és egyben a hitünket. Személyesen tapasztalhattuk, hogy a velünk utazóknak milyen szokásaik és nézeteik vannak és ez sokat jelentett számunkra. Már itthon, a buszról leszállva érzékeltük, hogy sokkal közvetlenebbek vagyunk egymással, segítünk a csomagok kirámolásában és barátként válunk el egymástól.
Ezért szeretnénk megköszönni ezt a remek szervezést, a támogatást, és a hitvallásaink összehozását, miközben kalandokat élhettünk át, finom ételekben és kiszolgálásban volt részünk és csodálatos tájakban gyönyörködhettünk!